Egy-egy előadás, interaktív beszélgetés során mindig figyelem a gyerekek, tanárok arcát, reakcióit, de fontos számomra az is, hogy ők is elmondhassák, tudathassák velem a véleményüket. A 45 perc végéhez közeledve mindig megkérem a gyerekeket, hogy nekem háttal állva, rám nem nézve emeljék magasba a kezüket és mutassák azt az érdemjegyet, amit ők adnának nekem. Ők jót nevetve és lelkesen emelik a kezüket a magasba, amit én minden alkalommal meg is örökítek és itt közzé is teszek.